A Normal day- or not?
*Rachel szemszöge*
- Ne! Úristen- sikítottam magamban, pontosabban álmomban. Arcokat láttam, először egy 30-40-es éveiben járó szőke hajú férfit, aztán egy hasonló férfi alakot, de az már fiatalabb volt, aztán lányokat, majd törpéket, zombikat, boszorkányokat, tündéreket, ijesztő alakokat, árnyékokat, mindent amit csak el lehet képzelni. Aztán fehér lett minden, egy erdőben találtam magam, egy gyűrűvel a kezemen, ahogy sétálok a ködben, a sötétben. Majd felcsendül az a zene. Hevesebben kezdek el sétálni, utána már futni... Úgy érzem, hogy valaki megfog szólítani, vagy, hogy valaki követ, nem tudom... Amikor megszólít, mire hallhatnám a hangját, mire láthatnám az arcát, valami megcsendül. Az ébresztő órám volt, megint álmodtam az egészet...
- Remek... Újra ez a visszatérő álom- suttogom magam elé. A megszokott ágyneműmet látom magam előtt, megszokott unott szoba, szekrény, képek, poszterek na és persze a legfontosabb: A laptopom. Rátekintem a kipihenetlen buksimat az ébresztőórára. Pontosan reggel hét. Időben. Bár mondjuk 1 percet még elkalandozhattam volna az álmaimon.. Kíváncsi voltam az emberkére. Vagy bármi is volt az.
Gyorsan kikeltem az ágyból, kinyitottam az ablakomat, hogy beszökjön egy kis friss levegő, majd átfutottam a fürdőszobánkba, ami pont a szobánk mellett volt. Először egy forró fürdőt akartam. Erre asszem, még van időm. 15 perc bőven elég rá. Megengedtem a kádba a vizet, közben fogat mostam és leöltöztem. Aztán beszálltam a vízbe. Jó érzés volt. 10 perc múltán, becsuktam egy kicsit a szemem és ellazultam. Szörnyű volt. Magamat láttam, halottan ebben a kádban, amikor is besütött a nap az ablak egyik kis résén, teli vízinövényekkel a fürdőszoba... Elsötétült minden és gyorsan, amilyen gyorsan csak tudtam kinyitottam a szemem. Gyorsan körbe néztem a fürdőben, hogy nincs itt-e valaki. Próbáltam megnyugodni. Aztán hevesen kopogott valaki a fürdőszoba ajtaján. Gyorsan oda kaptam a fejem, majd megszólalt Amelia, az ikertestvérem, akivel lakom ebben a házban. Az ijedtségem egyből átváltott megnyugvásra.
- Gyere már ki! Itt várok rád már fél órája! - kiabálja a reggeli -már megszokott- durciságával.
- 1. Amikor én ide bejöttem te még aludtál, 2. 10 percre vagyok ide bent, 2. most jöttél ide. - válaszoltam.
- Utállak, amikor igazad van.. Kapsz még 5 percet, nem akarom, hogy elkéssünk! - mondja az ajtó mögül.
- Nem kell még egy percet se várnod, még most távozok ebből a fürdőszobából. Amúgy is pont most akartam innen kihúzni. - válaszoltam kedvesen, hogy nyugodjon meg, mert nem fogunk elkésni.
- Köszönöm. - hálálja Amelia.
Megreggeliztünk, és már mentünk is dolgozni. Egy közeli kis boltocskába dolgozunk. Ez a saját boltunk. 5 percet - ha nem kevesebbet- gyalogoltunk, és már ott is álltunk a boltunk előtt. Amelia kinyitotta az ajtót, közben lepakolta a táskáinkat, én meg átfordítottam a lapot az ajtón closed-ról open-re. Ezúttal a mai napon is hivatalosan kinyitottunk. Kereken reggel nyolc. Az Asda, a főszupermarket a közelünkben csak kilenckor nyit, szóval nem sokára úgy is itt lesznek az emberek kenyérért, egy kis innivalóért, reggeliért... Pontosabban most.
- Jó reggelt! - köszön egy vásárló, azt hiszem.
- Reggelt! - válaszoltuk egyszerre a tesómmal. Megvásárolta amit talált és amire szüksége volt, majd távozott. És ez így ment este fél kilencig... Kivéve a kaja szüneteket. Közben viszont történt egy-két furcsa dolog. Belépett egy különös nő. Olyan jövőbelátó kinézetű, mint a filmekben. Feltűnő smink, hosszú szoknya, magassarkú, hegyes orr, kendő a fején és ha jól láttam a kendő alatt kontyba volt felfogva a haja, mert volt egy kis dudor a feje búbján. Amiket elvett, mind az egész kevesebb lett 1 fonttal... De persze csak az a termék, ami elérte azt a bizonyos 1 font 50.p-t. Amikor távozott, megnéztem az árukat, hogy jól láttam-e, hogy tényleg annyi volt, vagy esetleg nem emlékeztem volna arra, hogy például, lecsökkentettük volna az árukat... Ha jól láttam, ha nem, a nő kezeiben és a pénztár kijelzőn a cuccok árát, a polcon már nem annyi volt. Pont annyi, amennyire emlékeztem.
- Amelia, te is láttad, hogy kevesebbet fizetett a nő, mint amit kellett volna? - kérdezem ,,barátnőm".
- Nem, nem láttam semmit- válaszolta elég különösen és nyugtalanul. Ilyen volt egész nap. Nem értem... Már ő is kezd fura lenni?!
A mai napon nem tudtam letuszkolni egy falatot sem a torkomon. Egyszerűen, csak nem voltam éhes. Egyszer akartam, egyszer megenni egy szelet hülye csokit, amikor beesett a felmosóvödörbe. 'De pont oda!' - mondom magamban. Furcsálltam, hogy nem süllyedt el... Gyorsan kikaptam belőle, hogy ne legyen semmi baja a víznek, ha már a csokoládé tönkrement. De azonban amikor megfogtam, nem volt vizes. Sőt, még víz sem csepergett le róla... Kicsit megijedtem, vagy inkább meglepődtem? Nem tudom melyik lenne rá a megfelelő szó...
Amelia azt mondta mielőtt eltávozott a boltból, neki haza kell mennie, mert valami fontos elintézni valója akadt.. De szerintem csak hazament lustulni és bámulni a tévét. Valószínűleg így is van. Esetleg csak nem most vesz ajándékot a szülinapomra?! Azonban már eljött az idő, mert ugyanis már este fél kilenc... De még mindig nem jött értem, pedig elment már legalább 3 óra hosszája..
*
Na jó, nem bírom tovább... Elindulok haza, ez így nem mehet tovább. Itt várok rá már fél órája.
*Amelia szemszöge*
Már ide is értem. Huuhh, ez gyors volt, azt hiszem. A teleportálás a kedvencem... Na de ideje jelezni, hogy megjöttem. Felnyitottam a gyűrűmön a rubint tetejét és megnyomtam a gombot, ami jelez Alvar őfelségének, hogy itt vagyok. Egy szempillantás alatt nyílt az ajtó és betoppantam rajta. Sarah már üdvözölt is.
- Szia! Hát te, már is itt vagy?
- Üdvözletem Sarah, de inkább én kérdezném ezt tőled, hogy te minek vagy itt- felelek és megölelem.
- Alvar őfelsége hívatott ide, hogy kísérjelek el hozzá. Azt mondta fontos megbeszélni valótok van- mondja teljesen komolyan.
- Igen tudom, azért jöttem.- válaszolok én is szintén komolyan.
- Na, de elég a beszédből, menjünk! - szólít fel és meglök egy picit, majd felindulunk a lépcsőn. Ott állunk a hatalmas vörös bőr ajtó előtt. Sarah bólintott. Akkor hát újra megteszem azt, amit a bejárat előtt a gyűrűmmel. Kinyitódott az ajtaja. Akkor hát itt az idő.
- Jó napot Alvar őfelsége! - hajolok meg előtte és üdvözlöm tisztelettudóan.- Jó napot Amelia kisasszony- válaszol székéből. Sarah vette az adást és elhúzta a csíkot.
- Engedélyükkel. - mondta mi bólintottunk és elment.
- Üljön le Amelia- szólal meg Alvar.
- Köszönöm- válaszolom és leülök egy vele szemben ülő székre.
- Kezdhetem? - kérdezi
- Természetesen, őfelsége.- egyezek bele.
- A múltkor már beszélgettünk erről. De elmesélem a részleteket.
- Rendben van, felség.- bólintok.
- Ön tudja, hogy Rachel kisasszonynak ma van a születésnapja - bólintok - és, hogy ma éjszaka kellene beavatni az átváltozásba. De akkor ön már itt maradna és Rachel-en jön a sor, hogy átváltozzon. Aztán magán. Az időpont Rachel-nek, ma éjszaka éjfél, természetesen neki a legelső főzetet és kezeléseket adjuk. A főzetet pedig maga fogja elkészíteni. Aztán holnap éjszaka ön következik. Magának a legutolsót adjuk. De Rachel-en múlik az egész átváltozása. Mert magának pedig Rachel fogja elkészíteni. Itt van a lista a főzethez magának, ez pedig a Rachel-é.- jelennek meg hirtelen a kezében a lapok és átadja nekem.- Önnek ma éjszakára kell összeszedni a hozzávalókat, közben megkeresni és idehozni Rachel-t, majd elkészíteni a főzetet. Ennyi lenne az egész. Remélem tudja teljesíteni. Ez élete egyik legfontosabb dolga. Most pedig távozzon és tegye, amit tennie kell. - fejezte be mondókáját.
- Értettem Alvar őfelsége. A viszontlátásra. - köszöntem el, és már ott sem voltam. Vissza teleportáltam a bolthoz. De az már be volt zárva, a closed papír átfordítva és a villanyok lekapcsolva... Az Isten Szerelméért Rachel hova az égbe tűntél? Csak, nem az AMIRE GONDOLOK?!
*Rachel szemszöge*
Na jó, most már tuti, hogy eltévedtem... De-de-dee-d.... neem értem. Itt lakok 5 percre a bolttól és már 2 éve, hogy itt dolgozunk... Sétálok már vagy 15 perce... Valamiért nagyon fáj az ínyem és az állkapcsom. Nem lesz ez így jó....
Egy fa alá érkeztem és az alatt egy gyűrű hevert. Felkaptam és a mutató ujjamra helyeztem. Csodáltam egy kicsit a kezemen, aztán egy erdőben találtam magam... 'Na, már megint ez az álom.. Lassan a diliházban kötök ki. Bizonyára elaludtam a boltban.'- beszélek magamhoz. Elindulok valamerre, de csak egyre fényesebb és fényesebb lesz minden, lassan eltűnik a köd, és egy szürke kastélyt látok magam előtt.
'Érdekes, még eddig álmomban sem jutottam túl az erdőn és sosem láttam várat, vagy kastélyt.'-gondolkozok.
- Hova-hova kisasszony? - szól hozzám egy farönkön álló picike törpe.
